Az MNG arculati koncepcióink márkastratégiai háttere
Gondolatok a kulturális intézmények márkaidentitásáról és arculatáról
A referenciamunkáink között megtaláljátok a Magyar Nemzeti Galéria új arculatának tenderére beadott terveinket. Sajnos, nem a mi terveink kerülnek megvalósításra, mégis azt gondolom, a brandépítés iránt érdeklődőknek izgalmas lehet betekintést nyerni a szemléletmódba, amely megalapozta a grafikai munkáinkat.
Márkaidentitás
Hosszú távon működő arculat nem létezhet egyértelmű önkép nélkül.
Minden nemzeti képtár presztízs-intézmény.
Minden nemzeti képtár szimbolikus intézmény.
Minden nemzeti képtár a kultúráról szól.
A nemzeti képtár esetében sem a nemzetiesség, sem az intézményiség nem írhatja felül galéria mivoltát.
Azonos-e a Galéria a számára helyt adó aktuális épülettel? Nem. A Palota nem csak Galériából áll, és mást szimbolizál. A galériát el lehet költöztetni. Az épületet, mint motívumot elvethetjük, mert nem jelöli a Galériát.
Azonos-e a galéria a gyűjteménnyel? Nem. A gyűjtemény változik, bővül. A galéria nem azonos a művek gyűjteményével. Nincs olyan mű, vagy művész a gyűjteményben, ami kiemelhető lenne és önmagában képviselhetné a Galériát.
A galéria egy elv. Annak a gondolatnak a kifejeződése, hogy minden nemzetnek vannak értékes műalkotásai, amelyek hozzá tartoznak identitásához. E művek olyan szellemi értéket képviselnek, hogy a nemzetnek kötelessége fenntartania egy intézményrendszert a művek összegyűjtésre, megóvására és bemutatására.
Alapelvek
A logó nem rajzocska. A logó funkcióval bíró jel, melyet a használat következetessége határoz meg. Az esztétikai minőség csak a második legfontosabb szempont.
A modern arculat nem szabályozó kézikönyvben, hanem rendezési elvekben, szemléletmódban testesül meg. Fontosabb az arculatépítés szellemisége, mint az azt leíró szabályok.
Meghatározó tényezők
A Galéria a nemzet legmeghatározóbb képzőművészeti alkotásait őrzi.
Van-e olyan alkalmazott grafikai motívum, mely versenyezhet ezen alkotások bármelyikével? Létezhet-e olyan motívum, amely a galéria összes művét képes jelképezni és minőségében e művek összessége mellé állítható? Könnyel belátható, hogy ilyen grafikai motívum nem létezhet.
Ezért van az, hogy komolyabb nemzeti gyűjtemények nem alkalmaznak logójukban grafikai motívumot, hanem betűlogót használnak.


A tipográfia távolsága a képzőművészetektől akkora, hogy problémák nélkül, áthallásoktól mentesen alkalmazhatjuk a kommunikációban. A jó külföldi megoldások szikár tipográfiai eszközökkel dolgoznak. Mi sem próbálunk meg vizuális konkurenciát teremteni a képviselt művek összességének.
A Galéria öndefiníciója szerint esztétikai alapú, nemzeti gyűjtemény. Ez kizár minden olyan megoldást, amely nemzetköziségre, a világ művészettörténetére utalna. Azt állítja magáról a gyűjtemény, hogy a művek válogatásánál csak az esztétikai minőség számít. Ez nem igaz, mert a galéria történeti gyűjtemény is.
Hogy ez miért fontos számunkra? Mert olyan vizuális keretet kell nyújtanunk, amelyben egyformán megél modern és klasszikus. Tudomásul kell vennünk a gyűjtemény történeti jellegét is. Javaslatunk nem historizál, nem konzervatív, de nem is túl modern, lehetőséget ad a teljes gyűjtemény képviseletére.
Időtállóság. Egy túlságosan „naprakész” arculat hamar elöregszik. A most sikkesnek ható manírok már néhány év múlva is kínossá válhatnak.
Nagy gyűjtemények és nemzeti galériák
Jellemző a nagyvonalú, magabiztos megjelenés. Egyszerű betűlogókat használnak, átgondolt, karakteres vizuális környezetben, áttekinthető szerkezetben, amelyben minden mű és műfaj érvényesülhet.
Általános hibák
- Az intézmény azonosítása az épülettel.
- Triviális motívum (ecsetvonás, képkeret, görög oszlopfő) használata.
- Hamar elöregedő, divatos megoldások.
- Nemzetieskedés (indokolatlan trikolor használat).
- Túlszabályozás.
- Következetlenség.
Íme, néhány hazai kulturális intézményünk logója, érdekes őket a fentiek tükrében megvizsgálni.




