Ügyes márkaépítés, avagy a csoki és a grafikus találkozása

Megint a bátorságról szeretnék mutatni egy példát, pontosabban a bátorságról a brandingben.

A történet: volt egyszer, hol nem volt, volt egy új-zélandi grafikus, aki csokigyártásba fogott. Egyik napról a másikra világméretű rajongótábora - és persze hatalmas forgalma - lett.

A titok: hát a bátorság. Nem ismerem a teljes sztorit, ezért csak találgatni tudok: azért vágott bele a csokibizniszbe a srác, hogy megvalósíthassa az őrült csomagolás elképzeléseit, vagy az értékesítést támogató koncepció volt a remek pozicionálás és design. De mindegy is, hogy az alkotási vágy, vagy a tudatos márkaépítés okozta a sikert, a lényeg, hogy mit tanulhatunk belőle.

És itt utalnék vissza a címre: nem lehet puskaporral verébre lőni (vagy lehet, csak nem érdemes). Minél pontosabban behatároljuk a célcsoportunkat, és minél kisebb szegmensekre osztjuk, annál nagyobb eséllyel találjuk el. A példánál maradva, csináljunk csokit tévézéshez,

az igazságosan osztozkodóknak,

gyógyszerfüggőknek,

egyéb élvezetek rajongóinak szabad felhasználásra,

környezettudatosaknak,

 és csináljunk kekszet is, enyhítve a fogyasztása okozta lelkifurdalást!

A termék ugyanaz, a csomagolással viszont több fogyasztói csoporthoz tudjuk eljuttatni. És ami ugyancsak bátorságot igényel: bízzunk a vásárló humorérzékében!

Címkék:  célcsoport  csoki  csomagolás  márkaépítés  pozicionálás